A házassággal kapcsolatban Szabó Beatrix kolléganőnk gondolatait olvashatják.

„A házasságkötés legfőbb okai a jogi, társadalmi és gazdasági stabilitás megteremtése, a szeretet nyilvános elköteleződése, valamint a gyermekvállalás és a családalapítás biztosítása. Emellett adókedvezmények (első házasok kedvezménye), illetékmentesség, öröklési jogok és az automatikus apai elismerés is a házasság mellett szóló érvek” – írja az AI, majd felsorolja részletesebben is az okokat, amiket olvasva egyetlenegyhez nem támadna se a magam hirtelen, se mások jól megfontolt módján kedvem: természetesen ahhoz, hogy megházasodjak.

Mint aki másodszor lépett ugyanabba a verembe… – kezdem írni, majd persze jót kacagok a magam, adott témához talán nem éppen illő fogalmazásmódján. Mert bár egyszer már elváltam, az első házasságomat sem tekintem kudarcnak. Nincs bennem harag, keserűség, önvád, gyűlölet. Nem feltétlenül idő kellett hozzá, hanem inkább az egyszerű, őszinte elfogadása annak, hogy valami, ami egyszer szép volt, fájó, de ott és akkor véget ért. És itt ki kell tenni szépen azt a bizonyos pontot.

Nem vagyok gyakorló hívő, mégis elgondolkodtat: a Biblia szerint a férfi és a nő a házasság révén „eggyé” válik. Egy test, egy lélek. Másodszor próbálkozóként is hiszem: ez valóban így van. Mert egy egészet formálunk különféle különbözőségeinkből. Mint a puzzle darabkái, sok-sok eltérőségünk, ha a jó helyre illesztjük be ebben a játékban, kiadja a kerek egészet. Ahol belőlem hiányzik, a másik felem éppen ott több. Az, aki hozzám igazán illeszkedő.

S hiszem, hogy:
„A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.”
(Pilinszky János)